Az anyaság mennyi időt és energiát hagy egy nőben egyéni vágyai megvalósítására? Hogyan ítéli meg a társadalom a gyerekét bölcsödébe vagy bébiszitterre hagyó anyukát?
Az anyaság egy életre szóló küldetés. Ami annyit tesz, mint kb: 30 évnyi előre megírt határidőnapló. Milliónyi lemondás a család és a gyerekek javára. Persze mindez egyáltalán nem áldozat egy nő részéről, kódolva van bennünk az áldozatkészség, alázat és az odaadás a család iránt.
Ám ahogy nőnek a porontyok, úgy bizsereg bennünk a tenni akarás a magunk javára is. Az az anyuka, kinek nincs hathatós segítsége nnagyszülő, vagy más hasznos élőlény formájában, az az első évben gyakorlatilag a zombi apokalipszis állapotában éli életé. Mire lélegzethez jut, jön a következő utód. A rutin könnyít az életén, s mire a második gyermek is kezd egy "hasznos kismozdonyhoz" hasonlítani, anyuka is kezd visszavágyni a társadalom perifiájáról a sűrűbe.
Elsőként a sminktáskáját keresi elő, és up grade-eli. Ezt a ruhatár stílusossá tétele követi, majd mikor már igazán jól érzi magát a bőrébe, feléled benne a tenni akarás. Itt nem feltétlen a harmadik diploma megszerzésére gondolok. Lehet akár egy új hobbi a cél, vagy kertészkedés, vagy csatlakozás egy kreatív klubhoz. Az is lehet, hogy apával ráadják a fejüket és elmennek egy salsa klubba. (Oh de jó is lenne.) Van aki írni kezd, vagy egy új nyelvet szeretne megtanulni. Ezernyi új élmény van még az életnek nevezett égbolton ami tele van lehetőség feliratú felhővel. Baromi nagy a késztetés pár pelenkázással töltött év után felülni egy ilyen felhőcskére.
Pedig nagyon fontos dédelgetni, szeretgetni a bennünk élő nőt. Akiben több van mint ami látszik. Minden nőben lappang egy titkos vágy (és itt nem egy forró éjszakára gondolok a Szürke 50 árnyalatának főszereplőjével) egy hátsó gondolatra, egy mélyen meglapuló, ki-ki kukucskáló, éledező szenvedélyre. Amit igenis meg tudsz csinálni! Át tudod szervezni a napod, időt tudsz rá szakítani, és élvezni fogod minden egyes pillanatát. Lehet, hogy ez közhelyes, de soha ne add fel!