Néhány éve már maga a gondolat is, hogy egyedül legyek teljesen kiakasztott. Mit kellene tennem? Hogyan boldogulhatnék egyedül? És ez a rémálmom valóra vált, amikor a barátom szakított velem. Ekkor jött el az a pillanat, amikor félre kellett tennem a rettegésemet és egyedül boldogulnom – és jobban ment, mint gondoltam. Ha te is hasonló helyzetben vagy, talán a tapasztalataim segíthetnek!
Végre volt időm az érzéseimre
Amikor nyüzsgés és mozgás volt körülöttem, úgy éreztem, hogy a része vagyok valaminek. De tudtam, hogy nem lehetek mindig másokkal, mert így nem tudok magamra, a belső énemre koncentrálni. Úgyhogy éltem a lehetőséggel és hallgattam az érzéseimre. És rengeteget tanultam belőle.
Inkább egy kalandként éltem meg
Elegem volt az állandó rettegésből, hogy mit fogok egyedül csinálni, ezért megpróbáltam inkább kalandként tekinteni arra, hogy egyedül kell elmennem a boltokba, vagy egy szombat estét is teljesen magamban kell eltöltenem. Ahelyett, hogy azon aggódtam volna mivel fogom tölteni az időt, inkább arra gondoltam, hogy mivel tudom kényeztetni magam, mit tehetnék azért, hogy jól érezzem magamat.
Megismertem magamat
Tudom, közhelynek hangzik, de felfedeztem, hogy ki is vagyok, mit szeretnék az élettől – mivel volt rá időm. És mi volt a legjobb? Mivel több időm lett, tényleg élvezhettem és úgy tölthettem, ahogy az nekem megfelelt.
Önzővé váltam
A volt barátomnak és nekem sosem volt egy olyan hobbink, amit mindketten szerettünk volna, úgyhogy most, hogy egyedül voltam végre volt időm és lehetőségem olyan dolgokat csinálni, amit imádtam. Elkezdtem festeni és többet írni. Azt a zenét hallgattam, amit én szerettem, ő viszont ki nem álhatott. Sokkal többet olvastam és hosszú sétákra mentem a természetbe. Fantasztikus volt!
Meglepett, de nem is voltam magányos
Amint rávettem magam, hogy legyőzzem a saját magam által állított korlátokat és próbáltam élvezni azt, hogy egyedül vagyok, rájöttem, hogy egyáltalán nem is vagyok magányos. Megtanultam, hogy az egyedüllét és a magány két teljesen más dolog. Sőt, akkor is lehet valaki magányos, ha rengeteg ember veszi körbe. De hogy lehetnék magányos, amikor itt vagyok én saját magamnak?