Nehéz téma az ismerkedés. Van aki számára egy izgalmas kaland, van akinek már szinte egy teher. Egy teher amivel görcsösen erölteti, hogy megtalálja az igazit, de a sokadik húzás és a sokadik találkozás után a csalódás erősen arcon vág. A végén már odáig jutsz, hogy nem is akarsz senkivel találkozni, nem is akarsz senkivel ismerkedni, nem akarsz már se jobbra, se balra húzni senkit. Mindenkin másképpen éli meg, hogy milyen az online ismerkedés, ami a jelenlegi járvány idején talán nehezebb mint valaha volt, de most egyre jobban leszűkültek a lehetőségeink és abból kell főzni amink van. De mindenkinél eljön a pillanat, amikor elég volt. Amikor “eltelítődtél”. Mikor jön el a pillanat, amikor elfáradtunk az online ismerkedésben?
Jó mókának indult, függőség lett belőle
Mondhatni, hogy már függőség a netes ismerkedés? Amikor valakit jobbra húzol, de a következő jobban tetszik és őt is..aztán jön egy mégjobb...majd megint egy jobb. Ugye tudod, hogy ez fordítva is így van? Mindig van jobb, mindig van szebb. Ez lenne a lényeg? Meddig kell keresni az igazit a neten? Mikor lesz elég abból, hogy jobbra húzok, balra húzok utána megint kettőt jobbra. Ez olyan mint egy örökös körforgás. Aztán beszélgettek és néhány nap elteltével elérkezik az idő a randevúra. A személyes találkozó során kiderül, hogy mennyire olyan személy amilyet beleképzeltél. Megfelel az elképzelésednek? Megfelel az előre felállított elvárásaidnak? És ami még ugyan ennyire fontos, hogy te tényleg olyan személy vagy akinek beállítottad magad? Az első találkozó során talán ezek nem is derülnek ki teljesen, de ha sor kerül többre akkor egyre jobban látsz a pohár aljára. Sok olyan netes ismerkedésről hallottam, ahol semmi nem stimmelt az első találkozás során. Aztán jött a következő, ahol úgyszintén nem alakult ki semmi. Majd megint a következő és így szépen tovább. Nevezhető ez már függőségnek?
Lássuk, hogy milyen tinder üzeneteket kap egy magyar influencer lány! Legcikibb Tinder üzenetek:
“Úgy döntöttem, hogy befejezem. Letöröltem magam!”
Talán már te is meghoztad ezt a döntést. Beelégelted, már nem akartál senkit se jobbra, se balra húzni. Unalmas, fárasztó, teher, nyűg, kínlódás, vergődés. Ezek az érzelmek kavarognak benned, amikor belépsz a társkeresődbe. Azért még egyszer átgörgeted az Match-eket, hátha akad olyan akivel szívesen beszélgetnél egy privátabb platformodon. Hátha még akad valaki, egy utolsó esély. Nem, inkább letörlöd. Eltelik egy hét, nem beszélgetsz idegenekkel, nem osztod meg, hogy milyen volt a napod, hogy milyen a családod, hogy hova jársz iskolába, hogy mivel foglalkozol, hogy hány testvéred van, hogy milyen kutyád, macskád, hörcsögöd, papagályod van. Nem osztasz már meg magadról annyi mindent, annyi mindenkinek. Nem kapsz már annyi “figyelmet” mint amennyit kaptál. Egy fenét kaptál….figyelt az másra is. De neked hiányzik, ezért újra letöltöd és újra kezded a jobbra és balra húzást. Mert már hiányzott… Nevezhető ez már függőségnek?
