Gyerekek és az iskolai kudarcok okai

Gyerekek és az iskolai kudarcok

helloladies.hu

Mindannyiunknak vannak kellemes és kevésbé kellemes emlékeink az iskolás éveket tekintve, és nincs ez másként a mai fiatalsággal sem. Mindig van, aki egy-két dologban jobban teljesít, és van, aki nem annyira. Mik lehetnek az iskolai kudarc okai, és hogyan lehet rajta segíteni szülőként?

Gyerekek és kudarcok az iskolában

Az iskolai kudarcok jelentős részének hátterében nem az áll, hogy a gyerekek buták vagy lusták lennének, hanem egyéb gátló tényezők. Ezek lehetnek a tanerőtől kapott negatív visszajelzések, az osztálytársak piszkálódásai, vagy otthonról hozott fel nem dolgozott problémák.

 

A mai iskolarendszer Magyarországon a tanulók teljesítményét méri, ami egy megszokott norma alapján működik. Vagyis van piros és fekete pont, egyes és ötös érdemjegy, valamint egyéb szóbeli értékelés, mely pozitív vagy negatív mivoltától függően befolyásolja a gyerekeket. Az iskolai szabályok mindenkori merev betartatása esetenként feszültséget generál az arra érzékenyebbeknél, és csak ilyenkor derül ki, mi is áll a háttérben.

 

A versenyszellem az egyik legelterjedtebb és legmegosztóbb alapvetés, ha például egy jó iskolát keresünk a gyerekünknek. Már az általános iskolai beiratkozásnál rádöbbennek a szülők, hogy bizony kőkemény harc folyik a jobbnak ítélt intézményekért, és a helyezkedés már ekkor elkezdődik (itt még csak a szülőkről beszélünk).

 

Ahogyan a felnőttek sem egyformák, úgy a gyerekek sem. És nem árt ilyenkor, amikor iskolaválasztás előtt áll a gyerek, figyelembe venni az ő igényeit is, nem csak azt, hogy melyik iskola milyen statisztikákkal rendelkezik. Mert bizony lehet egy suli csúcsszuper, ha a mi lányunk nem érzi jól magát az adott közösségben, és ez már kicsi korától negatívan befolyásolja őt – már ami az iskolákat illeti.

 

 

Ki tud segíteni?

 

Manapság már teljesen megszokott, ha valaki vörös hajú, szemüveges, duci vagy bármi egyéb, ami korábban negatívumnak számított.

 

Igen, ezt gondolják sokan, de sajnos ki kell ábrándítsuk őket, mert ezek a mai napig igen erős piszkálási kényszert okoznak egyesekben, megkeserítve ezáltal gyermekünk iskolai életét.

 

Ha egy kisgyerek izgulós, nehezebben oldódik fel ismeretlen közösségben, vagy illeszkedik be társaságba, könnyen előfordulhat, hogy egy egyszerű tanári kérdésre sem válaszol majd felelésnél, pedig otthon még tudta a választ. Mindez írható az előbb felsoroltak számlájára, ha a kicsi túlérzékeny, és félénk. És ha egy gyerek már az általános iskola első osztályaiban félős, visszahúzódó, és nem sikerül ezen segíteni, akkor mindenki hajlamos őt elkönyvelni ilyennek, ami bizony sok negatív dologgal járhat ránézve a jövőt illetően. Ugyanis ha beskatulyázták, onnan már nagyon nehéz lesz kitörni.

 

A valamilyen tanulási nehézséggel küzdő gyermekek (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) eleve nehezebb helyzetből indulnak, és ezt a hendikeppet nem segít legyőzni, ha sem a társak, sem a tanerő részéről nem érkezik támogatás. Ilyenkor ugyanis napi szintűvé válnak a sikertelenségek, és a kudarcélmények.

 

A figyelemzavaros gyerekek is hasonlóan járhatnak, azonban számukra már vannak lehetőségek az iskolákban, csak sok utánajárást és tájékozódást igényel, hogy hova is lehet beíratni egy SNI-s kisgyereket. 

 

Ha viszont az érem másik oldalát kezdjük figyelni, rájövünk, hogy nem csak azok a gyerekek szenvednek kiközösítéstől, akik valamiért nehezebben tanulnak, hanem azok is, akik hamarabb és könnyebben. Ugyanis ha valakinek már elsőben is vág az esze, és pillanatok alatt megtanul mindent, majd a további évek során is kitűnő, a többiek elkezdik piszkálni – pont azért, mert nem illik bele az átlagba.

 

Vagyis ha rosszabbul teljesít egy kisgyerek, ha jobban, mint az átlag, megvan rá az esély, hogy kiközösítik. 

 

 

Mi lehet a megoldás? 

 

Ugyanakkor a szülők is lehetnek problémaforrások, hiszen a túlzott elvárás nagyon nem célravezető – mint ahogyan az sem, ha pillanatok alatt beletörődünk, hogy csemeténk nem tud jól teljesíteni, és hagyjuk, hadd „nőjön, mint a gaz”.

 

Az iskolai kudarcok meghatározóak a gyermekeink számára. Sokuk kifejezetten nehezen kezeli a kudarcokat, mások hamarabb feldolgozzák azokat, ez teljesen egyénfüggő.

 

És hogy mi számít a gyermek számára iskolai kudarcnak?

 

- szinte bármi, ami az önértékelésében problémát okozhat

- mikor az osztálytársai egy nem valami fényesen sikerült felelet miatt kinevetik

- amikor a tanerő leszidja őt

- amikor nyilvánosan nevetségessé válik

- iskolai kudarc, ha úgymond leég valami miatt a többiek előtt (pl.: iskolai verseny)

- tényleg nagyon sokat tanult, de mégsem képes visszaadni az anyagot, mert nem tud hatékonyan tanulni, vagy szorong és izgul a felelések előtt/alatt

- amikor nincs, aki kiálljon mellette, legyen az osztálytárs, szülő vagy tanár

 

A legjobb és a legokosabb, amit ilyen esetekben tehetünk (szülőként), ha biztató visszajelzésekkel erősítjük gyermekünk olykor ingatag önbizalmát, ahelyett, hogy megszidnánk, hogy már megint milyen rosszul teljesített az iskolában. Vagyis: „Igen, kisfiam, ez most nem ment jól, de bízom benne, hogy tanultál belőle, és biztos vagyok benne, hogy legközelebb jobban fog sikerülni!”


 

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS
Anya Anyaság Apa Család Fejlesztő gyerek Gyereknevelés Gyermeklélektan Iskola Kisfiú Kislány Nevelés Tanács Tanulás