A karácsony sokak számára már jó ideje nem a szeretet ünnepét jelenti, hanem egy stresszes, erőltetett időszakot, amit a legtöbben legszívesebben átugranának. Habár az ítéletként megélt családlátogatások és a rövid nappalok mind hozzáadnak ehhez a stresszhez, gyakori indok az ünnepek anyagi része is. A karácsonyfa beszerzésétől kezdve az ünnepi vendéglátáson át számos kiadásra kell ilyenkor számítani, de sokaknál a karácsonyi ajándékok beszerzése számít a legnagyobb pénznyelőnek.
De most mit próbálunk mondani? Hogy az ajándékozás teszi olyan stresszessé a karácsonyt? Nos, nem egészen. Habár a szeretet ünnepének középpontja nem az ajándékozás kéne legyen, az ajándékok beszerzése sok család téli költségvetését felboríthatja, különösen, ha nincsenek kifejezetten fényes pénzügyi helyzetben. Sarah Stewar Holland, cikkében ezt a témát fejtegeti, és elmagyarázza, hogy miért tart a családjával ajándékvásárlástól mentes, de 100%-ban őszinte, meghitt és boldog karácsonyokat. Íme az elgondolkodtató írás:
Ünnepelhetném a karácsonyt ajándékvásárlás nélkül?
A férjem és én az év fogyasztási csúcspontján döntöttünk úgy, hogy leállunk a fogyasztással.
A váratlan pénzügyi nehézségek, és a két jogi diploma után fizetett oktatási hitelek stresszes, túlterhelt helyzetbe kényszerítettek bennünket. Hitelmentesek szeretnénk lenni, és mindent hajlandóak vagyunk megtenni, hogy elérjük ezt.
Ezért idén úgy döntöttünk, hogy karácsonyozni fogunk. Két gyerekkel. Költekezés nélkül.
Az első dolgok, amiknek menniük kellett? Az ajándékok.
Komolyan hiszek abban, hogy létezik olyan, hogy túl sok játék. Bármikor is nézem, az idősebb fiam, aki most két és fél éves, csak 3-5 játékával játszik rendszeresen. Egy egész hónapig csak a kockák érdekelték. Nem látom értelmét feltölteni a szobáját 20-30 ajándékkal, aminek a nagy része csak háttérzajjá válik majd egy egyébként is zsúfolt játszórészben.
Ettől függetlenül ugyanúgy kap majd ajándékokat karácsony reggelén – csak nem olyanokat, amiket mi vettünk neki. Tudtán kívül, elraktam a születésnapi ajándékokat, amiket az elmúlt két évben kapott, hogy karácsonykor odaadhassam neki. Akkoriban még nem pénzügyi kényszerből tettem ezt. Az első születésnapjára arra kértem a vendégeket, hogy hozzák el gyerekkoruk legkedvesebb játékát. Úgy gondoltam, hogy ez nekik is szórakoztatóbb lett volna, és nem akartam, hogy olyan játékokkal legyen teli a ház, amikkel csak néhány hónapig játszana.
Több értelemben is büszke vagyok a leleményességemre. Imádom, hogy kinyithatja majd ezt a rengeteg remek ajándékot anélkül, hogy elő kellett volna vegyem a pénztárcámat. Plusz azokat a dolgokat, amiket konkrétan kért a nagylelkű nagyszülők vásárolják majd meg. De még így is kissé szomorú vagyok.
Az idősebb fiam érti, hogy ki az a Télapó, és teljes mértékben érti, hogy a Télapó hozza az ajándékokat. Az első karácsonyához képest, amikor ragaszkodtam hozzá, hogy menjünk el ajándékokat venni neki, amiket kinyithat majd karácsony reggelén, ez most nagyon más lesz. Akkoriban a férjem azzal érvelt, hogy még csak hathónapos, és fogalma sem lenne, hogy mi történik, de engem nem érdekelt. Annyira különleges érzés volt a játékok sorában állni és azon gondolkodni, hogy mi tetszene neki. Az év többi részében felelősségtudatosnak kell, hogy legyünk. Félnünk kell, nehogy elkényeztessük, vagy hogy egyfajta „jogosultságérzetre” neveljük őket. Karácsony az egyetlen nap, amikor nincsenek korlátok. Csak adhatsz és adhatsz, hogy lásd a csillogó szemeiket minden egyes új játéknál.
