Megvisel(t) a járványhelyzet alatti otthonlét? Jót tett neked is, hidd el. Mindenki számára ez egy nagyon nehéz időszak, de ennyire jót még sose adtál a lelkednek mint most. Ez volt a tökéletes időszak arra, hogy megismerd saját magad, ha ezzel eddig nem foglalkoztál eleget. Ha igen akkor meg, hogy mégjobban!
A járványhelyzet egy igazi önbizalomturné
Mi az amit kaptunk a járványhelyzettől, ami jó célt szolgált számunka? Egy igaz önbizalomturnét. Ennyire bezárva saját “szűk” otthonunkba, ennyire távol attól, hogy akárhol akárkivel akármikor találkozz és bármit is csinálhass még sose voltunk. Tökéletes önfejlesztő program indult el az emberekben azzal, hogy a járványhelyzet alatt egyetlen egy dologra vagy rászorulva és az te saját magad. Tökéletesen elhozta a járványhelyzet azt az időszakot, hogy megismerd magad, megismerd a legbenső éned és felismerd azt, hogy életed tényleg jó irányba tart-e. Ezeken általában nem gondolkodunk, hiszen ebben a felgyorsult rohanó világban mindenki azzal van elfoglalva, hogy megélje és túlélje a jelent, hogy ne feledkezz meg arról amit tenned kell az elkövetkezendő egy órában és az, hogy mi lesz a többiben...majd lesz valahogy. Minden napunk rohanás, egészen az ébredéstől a lefekvésig.
Mi lett más, mi lett jobb? Minden olyan mint régen? Biztos, hogy nem!
Most viszont elkezdtünk otthon több időt tölteni magunkkal. Megtaláltuk azokat a hobbikat, amiket régen elvesztettünk. Régen..amit mindig is szerettünk volna, de sose tiszteltük annyira magunkat, hogy fordítsunk időt ezekre. Persze mindig volt időnk minden másra, legfőképpen azokra amik teljesen feleslegesek vagy mindenki másra, sokszor olyanokra akik feleslegesek. Meghúztuk a határokat, csak akkor találkoztunk emberekkel, ha nagyon muszáj, de azokkal akikkel nagyon szerettünk volna találkozni nagyon jó időtöltés volt egy rövid séta is a természetben. Előkerültek azok a könyvek amiket megvettünk “mert olyan szép a borítója”, de előkerültek a polc tetején régóta porosodó társasok, és a fiók alján megbújó UNO kártya és sakk tábla. A lányok ennyit még sosem sütöttek talán mint 2020-ban. Elkezdtünk többet telefonálni szeretteinkkel és kevesebbet chatelni.
Szóval ez a járványhelyzet egy tükör és egy pofon si volt egyszerre. Megmutatta azt, hogy nincs hova rohanni. Megmutata azt, hogy mik igazán fontosak és mire kell jobban figyelnünk annak érdekében, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak lehessünk. Tökéletes tükröt mutatott, hogy hol tart az életünk, mennyire vagyunk kielégülve saját magunkkal. Nagyon sok embert érte az a veszteség, hogy elveszítette a munkáját. Talán ez volt az egyik legrosszabb ami történhetett bárkivel ebben a kilátatlan helyzetben, de ezen is túl lehet lendülni, ez is csak megtanított értékelni minket azért amink van és erősebbé tette azokat akik ezzel a nehézséggel néztek szembe. Minden elismerésem nekik.
Hova tovább ezután?
Egy drága barátnőm mondta nekem a napokban: Remélem, hogy az emberek amilyen kitartóak és pozitív gondolkodásúak lettek a nehéz járvány időszaka alatt, azok ilyenek is maradnak. Olyan mintha kezdene meglágyulni az emberek szíve, kedvesebbek és elnézőbbek lennének, mert mindenki tudja, hogy a jelenlegi időszak mindenki számára nagyon nehéz.
Van benne valami, nem? Szerintem is az emberek kedvesebbek lettek, talán megértőbbek is és toleránsabbak. Sok mindenkit ért veszteség ezen időszak alatt. Mindenki szeretné, hogy vége legyen, hogy a járvány a múlt feledése homályában kezdjen elveszni. De erre még várni kell, addig viszont marad a hit, remény s a szeretet.
