Nézzük, milyen a magyar központosított oktatási rendszer

Ilyen a magyar központosított oktatási rendszer

helloladies.hu

A magyar oktatási rendszer olyan, amilyen. Vannak előnyei és hátrányai. Változtatni nem tudunk rajta, csak elfogadni, ill. annyit tehetünk, hogy gyermekeinket felkészítjük a valódi életre, hogy mi az, ami várhatja a munkahelyén alkalmazottként, megmutathatjuk neki, hogy választhatja a vállalkozói létet is az alkalmazotti munkaviszony helyett, és megtaníthatjuk arra is, hogy kitartással megvalósíthatja álmait is.  

Mire tanítja, illetve mire nem tanítja meg gyermekeinket a központosított magyar oktatási rendszer?

A minap hallottam egy anyukát felkiáltani, pedig csemetéje még óvodás: „Emlékszem, milyen rossz érzés volt, amikor megkezdődött az iskola. De óvodába még olyan szívesen járnék!”


Kiben milyen érzéseket ébreszt az iskolakezdés. Kinek milyen élmények jutnak eszébe az elmúlt iskolai évekkel kapcsolatban. Talán azért van ez így, mert az óvoda még kötetlenebb, játékosabb. Már itt is elkezdődik a rendszerhez szokatás, de az iskolai keretek azok, ahol megjelennek a gyerekeinkben a „meg kell csinálnom” „meg kell tanulnom” érzés, és bennünk, szülőkben is munkálkodik ugyanez a következő formában „a gyereknek meg kell csinálnia a házi feladatot”.


Egyfajta külső nyomás nehezedik gyermekeinkre, melynek következménye, hogy mire felnőnek, megszokásból ugyanezt „várják” a főnöktől, és belőlük lesznek az alkalmazottak. Aztán akik kicsit másképpen csinálják a dolgokat, vagy épp azt tanulják meg szüleiktől, hogy mi saját magunk urai vagyunk, azok közül kerülnek ki a főnökök. Vekerdy Tamás szerint a „központosítás alattvalókat nevel, nem gondolkodó állampolgárt”. A megfeleléseké és az elvárásoké a főszerep a kreativitás és az önállóság helyett. Az a fontos, hogy a gyerek 5-öst kapjon, holott egy kitűnő diplomáért még koránt sem biztos, hogy megkapjuk álmaink munkáját. De vajon mi a fontos? A megfelelés az iskolában vagy az, hogy hogy érzi magát a gyerek a padban ülve?


Továbbá mi az, amit hasznosítani tudunk az iskolában tanultakból? Talán a sinust vagy a cosinust? Netán a két ismeretlenes egyenletet? Itt koránt sem arról van szó, hogy felesleges iskolába járni, de mi szülők, ha már az oktatási rendszeren változtatni nem tudunk, segíteni tudjuk gyerekeinket azáltal, hogy az életre neveljük őket. De mégis hogyan?

 

  •     Ismertessük meg gyermekünkkel a közlekedés szabályait! A zebrán való áthaladás megtanítása fontos a biztonságos átkelés érdekében.  A nagyvárosokban, különösen Budapesten sokszor előfordul, hogy gyalogosok cikáznak haladó autók között, ahelyett, hogy elmennének a zebráig, vagy kivárnák, hogy a lámpa zöldre váltson. Az alapvető szabályok megtanítása mellett, (zebra, lámpa, közlekedési jelzőtáblák) számos lehetősége áll rendelkezésünkre, hogy gyermekeink játékosan elsajátítsák a KRESZ szabályait, akár egy társasjáték formájában, vagy egy ezzel foglalkozó újság, vagy könyv lapozgatása közben.

 

  •     Alapvető pénzügyek. Itt elég, ha a „jó öreg” malacperselyre gondolunk, ami mai napig nem vesztette el funkcionalitását. Ha megtanítjuk a gyereket arra, hogy félretenni ugyanolyan jó érzés, mint elkölteni, nagyobb a valószínűsége, hogy felnőtt korára a pénzhez való viszonya is kedvezőbben alakul. Nem árt azt sem megtanítani, hogy olyan dolgot vegyünk, amit hosszú távon hasznos számára. Vannak olyan játékok, amelyek jól bírják a taposást, de ha már költünk valamire, akkor legyen valami funkciója.

 

  •     Figyeljünk oda gyermekeinkre, vagy inkább figyeljük meg gyermekeinket! Mi az, ami iránt érdeklődik. Ha a foci érdekli, ne írassuk be néptáncra csak azért, mert családunkban mindenki ezt művelte. Ez egy sarkított példa, de mai napig előfordul, hogy vannak olyan szülők, akik abba az irányba terelik gyermeküket, amelyben ők nem teljesedtek ki. Ettől sem a szülő, sem a gyerek nem lesz boldog.  Gyermekünk önálló személyiség önálló döntésekkel és véleményekkel. Meg kell figyelni, melyik az terület, ami iránt vonzódik, illetve segíthetünk neki, ha egyből beíratás helyett előbb elvisszük egy próbaórára, hogy megnézze, valóban ezt szeretné-e. Persze ezt olyan korban már, amikor erről dönteni tud. Abban az esetben, ha ő választja ki a számára legmegfelelőbb területet, az sok örömöt tud hozni az életébe, és mivel szereti csinálni, profivá válhat benne, később hobby-ját akár munkaként művelve. Ez a gyermeki öröm ajándék a szülő számára.

 

  •     Hagyjuk gyermekeinket sokat játszani, illetve tanítsuk meg őket olyan játékokra, amelyek fejlesztik az érzékelésüket. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott életet élő felnőttekké váljanak, fontos megtanulniuk a külvilágból érkező ingerek érzékelését. Látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás, bőrérzékelés. Ide tartozik a mese-, és zenehallgatás, fáramászás, talicskázás, hintázás, körhintázás, kádba pancsolás, ölelés, „én zsákban elrejtek dolgokat, te meg húzd ki és találd ki, hogy mi az” játék. Olyan egyszerű idegrendszert fejlesztő tevékenységek ezek, amelyek jelentősége elfelejtődik bonyolult, rohanó világunkban.

 

  •   Táplálkozás. A gyerekek csoki és kekszimádata közismert. Tanítsuk meg nekik, hogy vannak főétkezések. A reggeli ebéd vacsora (éppen melyik az aktuális) elfogyasztását követően jöhet a desszert. Ha egy kis kreativitást csempészünk a tálalásba, a zöldségek és gyümölcsök is mind egy szálig elfogyasztásra kerülnek. Hámozzuk meg, vágjuk apró kockákra, csináljunk belőlük ínycsiklandó turmixot, esetleg gyümölcssalátát. Így mindjárt kívánatosabbá válik a „kötelező megenni, mert egészséges” étel.

 

  •     Kommunikáció a családban. Ha hazajön a gyermek az iskolából, mindenképp beszélgessünk vele a napi történtekről, hogy az feldolgozásra kerüljön. Az iskola ugyanolyan stressz forrást jelent gyermekeinknek, mint a munkahely nekünk, felnőtteknek. Van olyan gyerek, aki könnyebben, van, aki nehezebben veszi az iskola állította akadályokat. Legyünk türelmesek gyerekeinkkel, és ha nem túl jó jegyet hoz haza, letorkolás helyett fókuszáljunk arra, hogy mit tehetünk azért, hogy ez jó irányba változhasson. Nagyon fontos, hogy a gyermek érzelmeit kifejezze, hiszen a kommunikáció, az önkifejezés mindennapjaink szerves részét képezi.

 

  •     Személyiségfejlesztés, önismeret. Ez az, amit az iskolákban garantáltan nem tanítanak. Viszont manapság kezd annyira divatossá válni, hogy még az is lehet, hogy egyszer csak bekerül egy ilyen tantárgy is a közoktatásba. Ahhoz, hogy gyermekeinket a megfelelő mértékben tudjuk segíteni önmaguk megismerésében, nekünk szülőknek sem árt változtatni. Ha vannak ilyen irányú céljaink és elkötelezettek vagyunk, biztosan megtaláljuk azt a tanfolyamot (Hellinger-féle családállítás, Bach virágterápia, kineziológia és társaik), ahol tanulhatunk, ezen tudásunkat később átruházhatjuk gyermekünkre, aki így sokkal egészségesebb lelkű felnőtté válik.


Akár betartjuk a fent leírtakat, akár nem, a mai fejlett technológiák számos lehetőséget biztosítanak mind önmagunk, mind gyermekeink fejlesztésére, okosítására. De egyet ne felejtsünk el! Nem biztos, hogy az iskolából hazahozott jegy a legfontosabb, hiszen az nem mindig a gyermek teljesítményét tükrözi. Lehet, hogy épp egy kérdésre nem jutott eszébe a válasz, vagy nem szimpatizál az adott tanárral. A legjobb, ha ilyenkor a tényeket elfogadva egy puszi kíséretében magunkhoz öleljük csemeténket és biztosítjuk arról, hogy mi mindig, minden körülmények között mellette vagyunk. smiley

 

 

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS
Anyaság Fejlesztő gyerek Gyereknevelés