A szerelem első látásra egy nagyon népszerű romantikus kifejezés. Lehet, hogy néhányan megkérdezték már tőled, hiszel-e benne, és a romantikus vígjátékok forgatókönyvírói ugyanolyan lelkesedéssel járják körbe a témát időről-időre, de szkeptikusként azért vannak kétségeink ezzel kapcsolatban. Rómát sem egy nap alatt építették fel, és egy erős, szerető párkapcsolat munkát, elköteleződést igényel. És mint kiderült, a tudomány a szkeptikusok oldalán áll.
Egy új tanulmány szerint, a szerelem első látásra szinte mindig egy erős kezdeti vonzódás, vágy. A tanulmány során megfigyeltek 500 találkozót, amelyen 400 ember vett részt, majd megkérdezték őket az érzéseikről, vonzódásukról minden egyes találkozó után. A résztvevők holland és német diákok voltak a 20-as éveikben és a kutatás három szakaszból állt. Egy online kutatás, egy laboratóriumi kutatás és három találkozó, ami nem lehetett hosszabb 90 percnél egyenként. Ezek végeztével megkérdezték a résztvevőket, hogy éreztek-e olyasmit, mint „szerelem első látásra” a randi közben, és hogy mennyire találták a másik felet vonzónak, aki kiváltotta belőlük ezt az érzést.
Hogy pontosan definiálják, mit is értettek pontosan „szerelem” alatt, megadtak még néhány fontos szempontot, úgy mint fizikai vonzalom, meghittség, és elkötelezettség. Az összes találkozó után 49-szer (32 résztvevő) mondták azt, hogy átélték a szerelem első látásra érzést, és a nagytöbbség esetében, aki ezt mondta, a meghittség és elköteleződés alig jelent meg az érzés mellett, azonban szinte minden esetben éreztek nagyon erős fizikai vonzalmat. A résztvevők 60%-a nő volt, mégis a férfiak körében jelent meg ez az „érzés” és szinte soha nem talált viszonzásra.
A kutatók tehát azt a következtetést vonták le, hogy a szerelem első látásra csupán erős fizikai vonzalom, amit az emberek szerelemként élnek meg vagy abban a pillanatban, vagy visszatekintve, de valójában nem az.
