Kinéznek, mert gyermektelen és szingli vagyok

Megannyi gombocska egyedül

Erős élményem kicsi koromból, hogy valaki azt mondja a gyerekének: „te vagy az életem értelme”. Nem tudom, mennyi idős lehettem, de máig emlékszem. Lefuttattam magamban egy logikai sort: ha az ő élete értelme a gyereke, akkor a gyereke életének az értelme az ő gyereke lesz, és így tovább. Nagyon disszonánsnak tűnt ez nekem. Akkor a saját életében saját értelme nincsen? Nagy teher, amikor egy anya ráteszi a gyerekére, hogy „neked meg kell felelned mint az én életem értelmének”. Hozzáteszem, anyukám egyáltalán nem volt ilyen, sőt inkább überliberális. Mi a nő életének értelme, amíg nem szül gyereket? Én nem gondoltam, hogy addig üres volna az életem. Közben persze értem: amíg nincs gyerekem, nem tudhatom, mi az a minőség, ami ott megjelenik.

Nemrég jött egy elképesztő felfedezés, amikor gombokból családfát készítettem: megannyi gombocska egyedül! A legfontosabb női felmenőim közül négy vagy szingli volt, vagy gyermektelen, vagy mindkettő. Ez az életforma valószínűleg bejáratott út volt minálunk. Közülük némelyeknek talán bánatot okozott a gyermektelenség, számukra ez nem döntés lehetett, inkább veszteség, de ezekről sosem beszéltünk. Én csak azt láttam, hogy vagány nők egyedül irányítják az életüket. Gyerekszemmel harmonikusnak, szuper példaképnek tűntek számomra. Ezzel szemben mindent tűrő, idomuló anyukám és nehéz természetű apukám viszonya kerülendő példaként állt előttem, alá-fölé rendeltségük nagyon nem tetszett. Szerintem nekem, mint a későn született második gyereknek ez afféle szabadságharc. Az a hosszú, döcögős kapcsolatom is ennek jegyében telt. Büszke vagyok magamra, hogy hiába voltam szerelmes, nem hoztam meg azt a kompromisszumot, hogy ezzel az emberrel maradok, és vele vállalok gyereket.

Van egy nagyfokú szabadságvágyam, ezt biztos jelentősen megnyirbálná egy gyerek. Még sincs bennem félelem, hogy ne tudnám kezelni a helyzetet. Ez részben nyilván az életkoromból is fakad, de inkább egy érési folyamat eredménye. Közben nagyon erősen működik bennem az önvédelem, próbálom elfogadni azt a verziót, hogy ha nem lesz gyerekem, akkor úgy fogok teljes életet élni. Próbálom elkerülni a teljes kétségbeesés állapotát. Nem engedem meg magamnak, hogy pánikoljak és sajnáljam magam, ez nem segítene hozzá sem egy kapcsolathoz, sem a gyerekvállaláshoz. Ha meglátok egy várandós nőt, nem sápadok le, hogy hű, le vagyok maradva. Csak akkor szoktam féltékenységet érezni, ha a gyerek olyan kapcsolatban születik, amit kvázi irigylek, amilyenre én is vágyom. Olyan vagyok, mint egy kibic, aki a pálya széléről nézi mások küzdelmeit. Nézem az összes barátnőm, kortársam és a testvérem gyerekneveléssel kapcsolatos harcait, bukásait és adott esetben kapcsolati kudarcait, hogyan megy szét egy-egy házasság vagy kapcsolat a gyerekvállalás után.

Lapozz a következő oldalra!

Forrás: HVG.hu