…ettől függetlenül azonban mégis sokszor előfordul, hogy a vitás helyzetekben nem jutunk dűlőre. Mi a megoldás ilyenkor?

Emőke: Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy én megengedem-e Neked, hogy Te máshogy gondold az adott dolgot? Viszont én is máshogy gondolom. Akkor most mit tehetünk? Találni kell a kérdésben valami olyat, ami mindkettőnk véleményében közös, és ha már csak egy hajszálnyi ilyen is van, akkor van közös nevezőnk, van valami, amiben egyet tudunk érteni. Lehet, hogy marad x százalék, amiben nem fogunk egyetérteni, de attól még szerethetjük egymást, elfogadhatjuk egymás gondolatait, s megérthetjük azokat. Aztán majd meglátjuk, hogy alakul a jövő.

Noémi: Olyan furcsa, hogy amikor autót akarunk megtanulni vezetni, akkor elmegyünk az autósiskolába, levizsgázunk a KRESZ-ből, elsősegélyből, és abszolút természetesnek tekintjük, hogy ennyi befektetést beleteszünk mindebbe. Ha meg akarunk tanulni főzni, akkor főzőtanfolyamra megyünk. De a párkapcsolathoz, a gyerekneveléshez mindenki úgy hiszi, veleszületetten ért!

Emőke: Az emberek azt hiszik magukról, hogy kiváló beleérző képességük van, érzékenyek, értenek a pszichológiához, jó emberismerők. Aki ezt kimondja, éppen azt bizonyítja, hogy fogalma nincs a világról. Nem vagyunk jó emberismerők. Az emberismeret ugyanis ott kezdődik, hogy magunkat ismerjük!

Noémi: Az önismeret pedig munka! Ugyanolyan tanulási folyamat, amihez kell egy mester, terapeuta, képző, aki segít. Mint ahogyan megtanulsz egy nyelvet is. Pontosan ilyen munka a párkapcsolat fenntartása és táplálása is! De meg lehet tanulni!!

Nagyon sok párkapcsolatban hallani az ismert mondatot vitás helyzetekkor: „Majd én megváltoztatom Őt!”  - vezethet ez megoldáshoz?

Emőke: Leteszem a nagy esküt, hogy ha arra kérem a partneremet, hogy változzon meg, nem fog. Ugyanis az emberben van egy gyermeki én, aki elkezd lázadni az ilyen szituációkban: Miért változnék meg? Neked, érted? Miért éri ez meg nekem? Mit adsz Te nekem ezért? Nem változom! Ilyenkor jön a bekeményítés, a csak azért sem.

Karl Gustav Jung, a múlt század elejének egyik nagyon híres pszichológusa azt mondta, ha akarsz valamit a másiktól, akkor Te magad add meg neki azt, amit szeretnél Tőle, s akkor megkapod. Nem eléggé gyöngéd a Párod? Áraszd el őt a gyöngédségeddel, s ő is azzá válik majd!

A mi kultúránk egy nagyon követelő kultúra, ami azt üzeni, hogy neked igenis jár, hogy ő változzon! „Mondd meg neki, hogy ezt és ezt csinálja meg!” Az a baj, hogy ez a szemlélet boldogtalanságra ítél, hiszen azt erősíti, hogy légy követelőző, és vigyázz a saját önérzetedre.
Mérei Ferenc, az én egykori főnököm azt mondta: „Ha fontos érzelmi ügyekről van szó, tedd félre az önérzetedet!” És ez így van! Nem rólad szól a műsor! A kapcsolatról szól! Az a kérdés, hogy mit áldozol ezért? Mi éri meg Neked?

Fontos Neked a másik? Igen? Akkor ez nem rólad szól, hanem a kettőtök kapcsolatáról!