A probléma gyökere pedig a meg nem értés, hogy gyakran furcsának, másnak vagy akár veszélyesnek gondolják őket, az állapotukat elviccelik, emiatt pedig kevesebb ember kér segítséget, amire viszont nagy szüksége lenne.

A koronavírus járvány világszerte rengeteg áldozatot követel, és sok változást okoz, emiatt pedig hosszú idő óta először mindenki ugyanabban a csónakban evez. Néhány hónap karantén után látjuk, hogy a mentális egészség egyre nagyobb hangsúlyt kap. Egyre többen nyílnak meg és merik kimondani, hogy szoronganak, magányosnak érzik magukat és nagyon stresszesek. Ha valaki felhív és megkérdezi, hogy vagy, a válasz már nem egyszerűen annyi, hogy „jól és te?” Egyre többen merik kimondani, hogy nincsenek jól és teljesen normális, hogy így érzünk.

A járvány együttérzőbbé, megértőbbé tett minket, már nem ítélkezünk annyira és nem szégyelljük az érzéseinket.

Ugyanazokkal a problémákkal nézünk szembe, legyen ez akár szorongás a jövő miatt, depresszió azok miatt a dolgok miatt, amiket kihagytunk, vagy aggodalom a gazdasági következményeket illetően, esetleg egyszerűen csak a félelem és a pánik. Többet beszélgetünk erről, emiatt pedig tisztábban látjuk egymás állapotát és bátoríthatjuk a másikat, hogy kérjen segítséget, ha szüksége van rá, illetve egymást is segítjük.

Túl sokat rohanunk a mindennapokban, de a járvány véget vetett ennek és remélhetőleg tanulunk belőle. Jobban megértjük a mentális problémákat és tudjuk, hogy nincs azzal gond, ha valaki nem érzi jól magát és nagyobb figyelmet kell fordítanunk saját magunkra, ami egyáltalán nem önző dolog, sőt, elengedhetetlen a jólétünkhöz.

Ha a járvány tanított nekünk valamit, akkor az az, hogy gyorsan változtatnunk kell a mentális problémákkal küzdők megbélyegzésén. Semmi gond nincs azzal, ha segítséget kérünk – időnként mindenkinek szüksége van rá. Legalább egy kis jó is származott belőle amellett, hogy a Földnek is segít gyógyulni.